Hősök temetője - Kaposvár 

 Kaposfüredi temető - Kaposvár  

Kaposvár (7400) (11/11)

"Az úr születésének 1836. évében, május hó közepén tartám kis családommal és még csekélyebb ingóságaimmal bevonulásomat Kaposvárba."

"Én a magam számára egy kicsiny, akkoriban még igen olcsón megkapható házat akartam vásárolni. Elfeledtem azonban, hogy a zsidónak abban az időben csupán a sírban lehetett némi ingatlan birtoka és folyamodványom a herczegi igazgatósághoz vásárolhatási engedélyért, minden tekintet nélkül visszautasíttatott. Már ugyan az öreg Pollák, Kaufer és Rechtnitz háztulajdonosok valának, házaik azonban keresztény lakosok nevére lőnek vásárolva s bekönyvezve.."

"..Ezen azonban ne csodálkozzék senki. A magyar ember akkor csak a nemes embertől kezdődött. Ki ezek alatt állott, annak számára a jó Isten egy darabka földet sem teremtett. Mivel pedig a zsidó a legalantabban állott, miként lehetett igénye a földön csak egyetlen pontocskára is."

A fenti sorokat Bergel József, Kaposvár első zsidó orvosa vetette papírra. A "Kaposvár 40 év óta" című könyve nem tudományos igénnyel írt munka, csupán egy választott hazáját szerető, azért felelősséget érző, korabeli értelmiségi kissé naiv szemléletű monológja.

Somogy zsidóságáról az első adatok a Taxa tolerantia (türelmi adó) -ból valók. Eszerint a XVIII. sz. közepén (1754-ben) 82 izraelita háztartás (398 fővel) élt a megyében.

Letelepedési engedélyt a földesúrtól, szabad királyi városokban pedig a városi tanácstól kaphattak. Ahogy Bergel József is említi, Kaposvárott először keresztény lakosok nevében lehettek a zsidók háztulajdonosok. Közülük is csak azok, akikre a városnak nagy szüksége volt. A korlátozások miatt a zsidó lakosság többsége Toponáron telepedett le. Temetőjüket Kaposvár és Toponár között jelölték ki. Az egyetem kísérleti telepe mellett ma is mintegy 30 sír található. Az első időben a sírokon a feliratok héber és német nyelvűek voltak. A magyar nyelvű feliratok a századforduló körül jelentek meg, amely az asszimilációs folyamat előrehaladását jelzi. Ebben a temetőben az utolsó temetéseket az I. világháború során végezték.

Kaposváron 1836-ban alakult meg a Chevra Kadischa, a Szent Egylet, mely a temetésekkel kapcsolatos szigorú vallási előírásokhoz nélkülözhetetlen volt. A kaposvári zsidó temető területét lovag Freystädler Antal zsidó gazdálkodó és bérlő adományozta a hitközség számára. A család két halottjának gyönyörű fekete gránitobeliszkje ma is különleges látványa a temetőnek.

A századforduló és a következő évtizedek vallási vezetője a karizmatikus egyéniségű, nagy tudású főrabbi, dr. Herczog Manó volt. 1941-ben bekövetkezett halálakor sírját így jelölték meg hálás hívei: " A hitközség ötvennégy éven keresztül volt főrabbija. Tóra, próféták és zsoltárok ékes szavú tanítómestere, hűséges kötelességteljesítés példamutatója." Személyének, a hitközség vezetésének és a közösség alkalmazkodó készségének köszönhetően virágzó hitélet, anyagi és erkölcsi stabilitás, megbecsülés övezi a városban élő zsidóságot.

Az első világháborúban részt vett zsidó katonák közül sokan megsebesültek, vagy fegyverrel a kezükben estek el választott hazájukért. Emléküket a temetőben külön sírkert, kis imaház falán pedig márványtábla őrzi. A 47 halott neve felett a következő feliratot aranybetűk hirdetik: "Hazánkért elesett hőseink emlékére 1914-1918"

A világháborút követő években a város és a hitközség tovább fejlődik és növekedik. A hitközség a temető bővítése mellett döntött. Az új szakaszban a temetések 1931-ben kezdődtek, és 1944-ig tartottak. A 30-as évek közepétől hivatalosan is teret kap az egyre erősödő antiszemitizmus. A zsidótörvények életbelépése, majd az aktív korú férfilakosság munkaszolgálatra kényszerítése fájdalmas és döbbent állapotot idéz elő. A német megszállást követően 1944. június 5-én és 6-án Kaposvárról is deportálják a zsidó lakosságot Auschwitzba. A kaposvári hitközség létszáma ekkor háromezer fő volt. Mindössze háromszáz fő azoknak a száma, akik túlélték a holokauszt borzalmait. A maradék kaposvári zsidóság és a megyéből betelepült mintegy hetven-nyolcvan túlélő - akik régi lakóhelyükön alig találtak visszatérőt - megpróbált új életet kezdeni a családok és a közösség romjain.

1946-ban új világháborús márványtábla került a zsinagóga falára - de ez már nem a hazájukért életüket áldozó hősökről emlékezik: "Az 1940-1944. években elhurcolt, megkínzott és hitünkért mártírhalált halt munkaszolgálatos fiaink és deportált véreink az anyák és apák, a férjek és feleségek, testvérek, gyermekek és öregszülők emlékezetére. Szívében örök fájdalommal és gyásszal a maradék kaposvári és somogyi zsidóság 1946. szeptember 29."

A temető központi részén, szemben a főbejárattal található a Holokauszt emlékmű, melyet a Kaposvári Zsidó Hitközség megmaradt tagjai 1947. július 6 - án avatták fel. A félkör alapú oszlopsor két első pillérén márványtábla emlékeztet az 5400 somogyi és kaposvári áldozatra. Az emlékmű közepén hatalmas márványurna áll. Benne - örök mementóként - auschwitzi hamvak.

"Akik alusznak, majd egykor felserkennek örök életre, addig is fénylenek nekünk, mint az Égnek fényessége, miként a csillagok, örökkön-örökké."