Mizsei Albert redemptus gazda az illetékeseknek 1780. decemberben jelentette, hogy a szolnoki út melletti pázsiton egy kőkeresztet akar felállítani. A kőkereszt 1784-ben készült el, és ma is megvan , ott áll eredeti helyén, de más környezetben.

Ez idő tájt az egri püspök és a Jászkun Kerület is többször szorgalmazták, hogy a már megtelt temetők helyett a tanács létesítsen új temetkezési helyet.Ozoróczky Mátyás templombíró az 1791. augusztus 6-i tanácsülésen jelentette be, a régi temetők telítettségét. A Jászkun Kerületek 1791. júliusi gyűlésén D. Herpay Gábor „Phyzicus” referált, hogy Jászberénybena vízen túllévő temető oly tele van testekkel, hogy abba temetni nem lehet. azért azt „kastráltanti” kell, és helyette „ujat rendeltetni kér.”

A közgyűlés határozata, hogy „Parantsoltatik a Jászberényi Előljáróságnak, hogy mintül hamarább más alkalmatos temető helyet rendellyenek.”

Végül 1972. július 28-án a jegyzőkönyvben rögzítették, hogy „Közöltetik Tanácsgyülekezetünkkel a T. Ns. Disztrichtusok Gratis gyülésétől költ kegyes végzés, mely által egy Új temetőhelynek kimutatása parancsoltatik.”

Az augusztus 4-i tanácsülés jegyzőkönyvében már azt olvashatjuk, hogy „ Nagy Mihály , Bartsik János és Dzián Imra tanácsos, úgy Pethes János Ord, notarius urak referálják, hogy ő kegyelmek…a szegény megholtak temetésére szükséges helyeket kimérték.”

Két temetőhelyet mértek ki, az egyiket az Alvégben Mizsei Albert kertjénél. Közölték, hogy hosszúsága átlagosan 100 öl.

A felső vége 40, az alsó meg 80 öl. Vagyis ott mérték ki a temetőhelyet, ahol az 1784-ben állított kőkereszt volt. A temetőt, miután az Alvégben, a Szolnoki út mentén volt, Alvégi, illetev Szolnoki temetőnek nevezték.1930-ban a Szent Imre jubileumi év alkalmából a képviselő testülettől kapta a Szent Imre nevet. Új nevet kapott, de a köztudatban, a nép nyelvén, továbbra is Alvégi és Szolnoki temető volt.



Temető történelem forrás: IUSTA