Lukácsi László - Jászalsószentgyörgy temetője és védett sírkertje
File információk:
Név:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf
Kiterjesztés: pdf
Méret:
30920292 byte
Utolsó frissítés / file dátuma:
2013-01-03 13:46:15.
» File megnyitás:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf [ új ablakban ]
» File letöltés:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf
Lukácsi László
JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY
TEMETŐJE ÉS VÉDETT
SÍRKERTJE
Fotó:
Lukácsi László
Lukácsi Margit
Marton Rita
Technikai előkészítés: Oláh Viktória
Családfakutatás anyagával kiegészítette:
Halmai Tibor
Simon Károly
Községi Önkormányzat
Polgármesteri Hivatal
Jászalsószentgyörgy
2011
Ajánlás
A szerző a jászalsószentgyörgyi temetőt és Védett Sírkertjét mutatja be
gazdagon illusztrálva. Kiváló adatközléssel állunk szemben. A szerző sorra veszi a
temető nagy kőkeresztjeit, jellegzetesebb sírokat, sírfeliratokat, haranglábat,
ravatalozót, a régi csőszházat, sőt még archív képeket is közöl. Számos sírt külön is
elemez, főként a Védett Sírkertben állókat csoportosítja.
Kiváló munka, páratlan adatközlés, precíz, igényes megvalósítás.
Benedek Csaba
néprajzkutató
Damjanich János Múzeum Szolnok
Szüleim, nagyszüleim, dédszüleim
és ismeretlen őseim emlékének
Bevezető
2008-ban Jászalsószentgyörgy Római Katolikus Temetőjében Védett Sírkert létesítésére
került sor a ravatalozó mögötti üres területen. A Sírkert ötlete és megvalósítása Simon Károly helyi
lokálpatrióta érdeme, aki évek óta családfakutatással foglalkozik. E kutatómunka során többször is
bejárta a temetőt az egyházi anyakönyvekből megismert ősei, rokonai sírját keresve és tapasztalta,
hogy milyen sok földbe süllyedt, vagy onnan kifordult értékes régi sírkereszt hever szerteszét. A
temetői bejárások közben merült fel benne az a gondolat, hogy egy helyen összegyűjtve lehessen
látni ezeket a gondozatlanul heverő régi sírjeleket, hiszen tanítanak minket élőket a múlt
tiszteletére, és ez által gazdagodunk is, mert gondolatokat, érzéseket ébresztenek bennünk.
Eltöprenghetünk az élet és a halál nagy kérdésein, azon, hogy ki milyen korban, hogyan is élhetett,
milyen életutat járt be. E sírjelek által jelölt sírokat régen biztosan gondozták, virágot vittek rájuk,
gyertyát égettek rajtuk, sírtak és szomorkodtak mellettük. Aztán a sírokban nyugvókat elfelejtették,
vagy leszármazottak se maradtak utánuk, s az enyészet uralkodott el a sírjukon.
2008 májusában Jászalsószentgyörgyön Simon Károly a temető akkori állapotát bemutatta
Hortiné dr. Bathó Editnek a Jász Múzeum igazgatójának, Sugárné Koncsek Arankának a Jászság
helytörténeti kutatójának és Halmai Tibor jászalsószentgyörgyi gyökerekkel rendelkező
családfakutatónak. Ez alkalommal erősödött meg a régi hagyományt őrző síremlékek
megmentésének a szándéka, ami közös összefogással meg is történt. Anyagi támogatással, fizikai
munkájukkal, vagy szellemi segítségükkel a Sírkert létesítéséhez hozzájárult Simon Károly, Nagy
Szilveszter, Galambosiné Juhász Melinda, Pokorni Miklós, Bertalan Miklós, Orosz József, Serfőző
József, ifj. Simon Károly, Talált József, Lukácsi László, Halmai Tibor, Sugárné Koncsek Aranka,
Hortiné dr. Bathó Edit. A Sírkertet 2008. november 1-jén Pásztor Pascal plébános úr szentelte fel.
A Védett Sírkertet létesítése óta sokan keresik fel böngészve a feliratokat, elcsodálkozva a
régies nyelvezeten, a néprajzi vonatkozásban gazdag és értékes síremlékek szép kivitelén. A régi
síremlékek napjainkban nagyon megfogyatkoztak, és ha nem védjük őket teljesen eltűnnek.
Jászalsószentgyörgyön az újból felállítottakat szinte az utolsó órában sikerült megmenteni.
Tudomásunkra jutott, hogy az előző években a temetővel szembeni parkoló alját összetört, vagy
„felesleges” sírkövekkel töltötték fel, és ki tudja még ezeken kívül mennyi ment veszendőbe. A
sírjelek pedig amellett, hogy kordokumentumok, épp az öröklétnek állítanak emléket.
A temetőben a kereszt, a hívő katolikus számára Krisztus halálára utaló jelkép. Azt a hitbéli
tételt jeleníti meg, hogy Isten fia a kereszthalállal megváltotta híveit az örök haláltól. A kereszt a
feltámadásra, az örök életre utal. A sírkeresztek mindenképpen érdemesültek arra, hogy az utókor
gondozásában és megőrzésében részesülhessenek. Ha vigyázunk rájuk, megadjuk a tiszteletet az
ismeretlen ősöknek, akikre már senki sem emlékezik, pedig amíg csak éltek, dolgoztak, termeltek és
gondoskodtak utódaikról. Azt a fejlődést, ami történt ebben a faluban nekik köszönhetjük. Szüleink,
nagyszüleink, dédszüleink munkájának. Őseink az ő végtelen és örök szeretetüket hagyták ránk és a
mi feladatunk ezt átadni utódainknak. Ez a könyv nekik is szól...
A szerző.
„Ha tudni akarod, egy nemzet mennyire
becsüli múltját, nézd meg a temetőit”
(Széchenyi István)
I.
A Római Katolikus temető és a temetkezés története
A temetők a hajdani élők földi maradványainak nyughelyei. A hivatalos, egyben legrégibb
elnevezése a temetkezés helyének a görög-latin eredetű szó: coemeterium (nyugvóhely, alvók
helye). Népies magyar változata: czínterem, amely a templom körül, a kerítésen belüli temetőkertet
jelölte. A kereszténység felvétele után a középkor elejétől királyi rendelet írta elő a templom körüli
temetkezést Magyarországon.
Jászalsószentgyörgyön is először a templom körül temetkezett a lakosság, kihangsúlyozva
így a földi és égi egyház szorosabb összetartozását. Akkoriban a templomi szertartás után a
templomból vitték ki az elhunytat a czínterembe eltemetni. Az idős emberek nyelvhasználatában
ennek emléke rögződött, és ezért mondják még ma is, ha valakit eltemetnek, hogy „kivitték a
czínterembe”. Lippay Lajos plébános 1893-ban megjelent helytörténeti könyvecskéjében
megjegyzi, hogy mintegy 7000 lélek alussza örök álmát a templom körül. Csak a járványos
betegségekben elhaltakat temették el a falun kívül tömegsírokba. Egy 1740-ben kiadott rendelet így
intézkedett: „A pestiseseknek temetőhely a Feszületnél rendeltetik kívül a falun”. Ez volt a
gyakorlat minden járvány által sújtott helyen. Így jelent meg a köztemető előképe már a középkor
végétől kezdődően.
Jászalsószentgyörgy mai nagy kiterjedésű katolikus temetőjének létesítését az 1766-os
„canonica visitatio” (püspöki egyházi látogatás) rendelte el: „A templom körüli temető beteltével a
község egy új temetőt nyisson”. A főpásztori meghagyásnak és a Mária Terézia által inspirált,
időközben megjelenő helyhatósági rendeleteknek is megfelelően az új temetőt –egészségügyi
okokból – a településen kívül a község keleti végén, a mai helyén 1775-ben nyitották meg. A
megnyitás utáni időkben többször is bővítették. Mai – 10 parcellából álló – területe 5 hektár és 8627
négyzetméter. A bővítések során keletkező új parcellák helyét egy-egy nagy kőkereszt állításával
jelölték is. E kőkeresztek állítói vagyonos, mélyen vallásos családok képviselői voltak. Az örök
nyugalomra tértek porai feletti békét őrzik temetőnkben e régi kőkeresztek azt szimbolizálva, hogy
az árnyékában nyugvókat az utókor ne háborgassa, hagyja békén nyugodni a feltámadásig. Közülük
három keresztnek külön érdekessége, hogy a korpusz alatt imára kulcsolt kezekkel ábrázolt Mária-
szobor mindegyike Máriát, Isten Anyját más-más életkorában ábrázolja, fiatal, középkorú, illetve
idősebb korában.
A temető központjában a megnyitás utáni évben; 1776-ban Törőcsik János állíttatta az első
nagy kőkeresztet. A korpusz alatti talapzaton egy faragott koponya, a halál szimbóluma helyezkedik
el. A felirat és a címer ma már felismerhetetlen.
Az 1831-es országos méretű kolerajárvány idején a temetőt délkeleti irányba bővítették és itt
állították fel a második kőkeresztet. Ez olvasható rajta: „Kiket a Cholera mirigy e sírhalmokkal
fedez. Örök nyugodalom nekik 1831.” Rá van még vésve egy szív, három tőrrel. A járványban 399-
en lelték halálukat a község lakosai közül.
Amikor 1850-ben délebbre bővítették a temetőt, oda állíttatott egy keresztet Bathó László
melyre ezt a feliratot vésték: „Az Úrban elnyugodt Markó Miklós özvegye Tugyi Rozália rendelvén
és felállíttatta Bathó László Úr 1850.”
A negyedik keresztet nyugatra, Lippay Lajos plébános sírja mellé állították. Ez van
rájegyezve: „Dicsértessék a Jézus Krisztus Isten dicsőségére állíttatta Vámos István és neje Vízi
Julianna 1898. május 30.” (Baly György jászberényi mester munkája.)
Az ötödik kereszt 1910-ben lett felállítva. Sajnos a teljes szöveget már nem lehet kiolvasni
rajta: ”…imát s áldozatot nyújtani Istennek jertek buzgó hívek Többször e Szent helyre. Szerezzen
fohásztok a megholtaknak enyhet. Isten dicsőségére állították Markó István és neje Bajzát K.
Apolló. 1910.” Ennek a keresztnek az alapja annyira megsérült, hogy balesetveszélyessé vált, s így
2009 tavaszán új alapra állította az Egyház. (A kereszt tövében ekkor találtuk meg Veress János
kántor sírjának fedlapját. Az öntöttvas fedlap felirata nagyon rövid: „Veress János rk. kántor és
felesége”. A kántor úr az 1920-as 30-as évek népszerű kántora volt a községnek.)
Valamennyi itt bemutatott kereszt már olyan sérült, szétmálló állapotban van, hogy
mindegyikre ráférne az alapos felújítás, ami nem kizárólag az Egyház feladata. A környező
községekben, de az egész Jászság területén, sok helyen civil kezdeményezésre szépen megújultak a
régi szakrális szobrok.
A temető képe az eltelt 235 év alatt természetesen sokat változott a temetői kultusz
módosulásával. Mielőtt ezt a változást nyomon követnénk, tekintsük át a temetőbe vezető útnak, a
temetkezés szokásának alakulását.
A temetés a halotti szertartásnak az a része, amely a koporsó lezárásával kezdődik és a sír
behantolásával, a sírjel (fejfa) elhelyezésével ér véget. Amikor valaki meghalt, a halottas háznál az
ajtót, ablakot rögtön kinyitották, hogy a halott lelke még a közelben tartózkodván tudjon szabadon
járni-kelni. Az ősi lélekhit szerint a halott lelke még egy darabig a házban tartózkodik és figyeli az
élők magatartását. A siratóasszonyok ezért váltották sűrűn egymást a nagyszobában felravatalozott
halott előtt. Rajtuk kívül külön voltak halottöltöztető asszonyok, akik fekete drapériával takarták le
a szobában a csillogó felületeket (tükröt, ablakot). A megszentelt gyertyákat meggyújtották,
körbeszentelték a helyiséget. A halott kezét mellén összefogva helyezték el, amibe imakönyvet,
vagy „olvasót” (rózsafüzért) tettek. A papnál a távolabbi hozzátartozók jártak el, ők vásárolták a
koporsót és minden kelléket, intézték a sírásónál a sír kiásását, a kántornál a búcsúztatót. Ez alatt a
közvetlen hozzátartozók illendően gyászoltak. A lélekváltság harangját is azonnal megszólaltatták.
Férfi halottnál három versszakot, nőnél két versszakot, gyermeknél egy versszakot csendített a
kisharang. Ez még ma is így van.
Lukácsi Mihály ravatala a lakóháznál.
Jászalsószentgyörgy, 1946. november.
(archív felvétel)
Régen a háznál kérte koporsóba a halottat a pap, mert három napig a lakásban volt a holttest,
és csak a temetés napján vitték ki a temetőbe. Éjjel virrasztottak a hozzátartozók. A koporsó
lezárása előtt a pap beszentelte a halottat. A halott kivitele a temetőbe lovas gyászkocsival történt,
lassú menetben a József Attila utcán, amit még ezért ma is Pap köznek hívnak az idősek. A menet
élén a családtagok előtt a pap haladt a kántorral. A temetőben a hagyományos rendben betartották a
koporsó körülállásának rendjét, melyben általában az öröklésrend is tükröződött, a felnőtt,
különösen a családfő esetében. A ravatalozónál külön kérés volt, majd a gyászmenet elindult a
sírhoz, ahol a sírhely megáldása és beszentelése után a temetés szertartása megtörtént az előírt
liturgikus rendben. A rokonság megvárta a sír felhantolását és a fejfa elhelyezését. A lobogókat vivő
asszonyok, majd a gyászolók megkerülték háromszor a sírt. Ez a szokás még az ősi hitvilágból
maradt meg, mely a halott nyugalmát szándékozott biztosítani az ártó szellemek ellenében. Ma már
ez a szokás elmúlóban van.
A temetés szertartása a ravatalozónál.
Koppány
János
esperes
plébános,
Szmetena Géza kántor.
(archív felvétel, az 1970-es évekből)
A halotti tor tartásának szokása is elmúlt már, csak a vidéki rokonok szerény
megvendégelése történik, ami nem volt mindig így. Egy 1757-ben írt feljegyzés szerint Tóth Pál
közepes vagyonú gazda temetésén 102 Ft és 3 krajcár volt a költség. Hét akó bort, hat icce pálinkát
állt az özvegy és egy tinót is vágott. Az ilyen pazarló torokat és muzsikálást az egyház tiltotta, a
társadalom elutasította, így ez a szokás megszűnt. A halottak lelki üdvéért nyolcadnapos misét
tartottak. Ilyenkor osztogatták a templomi koldusoknak a tubuskát, a cipót, majd aprópénzt a
ministránsoknak. A temetői sírok gondozása az idősebb asszonyok feladata volt. A család többi
tagja csak vasárnaponként és főleg mindenszentek vagy halottak napján ment ki a temetőbe gyertyát
égetni.
A temetői összkép az évszázadok alatt alaposan megváltozott. Kezdetben a nagycsaládok
tagjai egymás mellett feküdtek a sírokban, ahogy életükben is egymás mellett ültek a templomban a
családi hierarchiában elfoglalt helyük szerint. Később ez a rend a nagycsalád osztódásával
felbomlott, a rokonok a temetőben távolabb kerültek. A még látható néhány kovácsoltvas kerítéssel
körülzárt síregyüttes a szorosabb családi összetartozást biztosította. A temető bejáratához közeli
harangláb körül, a „főhelyen” temetkeztek általában a módosabbak, a község közéletében jelentős
beosztást vivők, az intelligencia és a birokos gazda családok. A XX. század első felében még éltek
ezek leszármazottai, és gondozták őseik nyughelyét. Értékes, nagyméretű, díszes síremlékük a falu
múltjához tartoznak, a korabeli temetői kultusz vallási, építészeti emlékei. Nem szabad őket
felszámolni! Az utókor számára így, ahogy ránk maradt meg kell őrizni, védeni, gondozni kell. Itt
nyugszik például Báthor Imre orvos (1808-1882), aki a XIX. században három kolera járványon
keresztül 40 évig szolgálta lelkiismeretes emberszeretettel, hivatásos odaadással a községet.
A sírkő felirata:
BÁTHOR IMRE
Községi Orvos Szolgált 40 Évet
Szül 1808
Meghalt 1882
Állítatta hálás fia
Egy főjegyzőnek is itt találjuk a sírját, aki Jászszentandrásról került a községbe.
Oszlopszerű sírkövén a felirat: „Itt nyugszik Nemoda Ignác községi főjegyző 1857-1892. Kisfiával
Jenőkével és neje Bajzáth Ida 1863-1898.
Temetőnkben több pap sírja látható. A legnagyobb sírkő Horváth János plébánosé. Ez van a
síremlékre írva: „Horváth János plébános hívei között. 1813. június 17.-1882. július 7. Az örök
világosság fényeskedjen neki.”
Vele szemben Darányi Ferenc esperes-hitoktató (1875-1945) síremléke áll, akit a felirat,
mint „a kicsinyek nagy barátja” örökített meg. A temetőnek távolabbi pontján, de centrumhoz közel
található Lippay Lajos plébános sírja, aki 1884-től 1905-ig volt a község papja. Előbb a
jászberényi főgimnázium igazgatója volt. Működése alatt újította fel a templomot, új iskolát
építtetett. A templom száz éves évfordulója tiszteletére megírta a község rövid történetét.
Lelkipásztori tevékenysége mellett szívügye volt az oktatás. Új tanítói állásokat biztosított és az
akkori kor legmodernebb eszközeivel szerelte fel a két iskolát. Végrendeletében a község
szegényeire hagyta a vagyonát. 1992 óta az Általános Iskola az ő nevét viseli. Halottak napján az
egész iskola tiszteletét fejezi ki sírjánál. E sírhoz közeli kereszteződésben az ún. fősoron a második
világháborúban elhaltak emlékének Sallai András helyi kőműves, műköves készített egy keresztet,
talapzatára a hősi halottak neveit véste rá.
Lippay Lajos (1840-1905) sírja
Hősi halált haltak (1941-1945)
emlékműve
Az örök nyugalomra tértek életútja, életkora igen különböző, akár csak a sírjelek stílusa,
kivitele, megformálása is nagyon változatos. A legrégibb piszkei vörös márványból készült sírkövek
az 1850-es évek hagyományait őrzik. Az ismeretlen kőfaragók falusi megrendelésre készült sírkövei
általában téglalap alakúak, felül boltozatosak vagy félkörívben lekerekítettek. Egy szív alakú sírkő,
amely a temető legszebb darabja, szomorú érdekessége miatt külön is figyelemre méltó. A felirat
szerint: „Itten nyugszik/ Istenben boldogult/ Ketskés Jósef Úr/ és nője szeretett hitvese/ Trőtsik
Apollonia/ meghaltak egy napban/ 12-ik márciusban/ 1844/ Béke hamvaikra.” Férj és feleség
egy napon történt halálát az egyházi anyakönyvi bejegyzések is alátámasztják, bár annak dátumával
1844. március 13-át jelölték meg. E napon délelőtt „hirtelen halállal” Kecskés József, majd ezt
követően délután Törőcsik Apollónia hunyt el. A házastársak mindketten 54 évesek voltak és
mindketten tehetős redemptus családból származtak. 1807. november 23-án kötöttek házasságot.
1810 és 1833 közötti években 10 gyermekük született.
A XIX. század végén, illetve a XX. század elején készülteknél a kőfaragók nevét is őrzi
néhány sírkő. Így Baly György, Keresztessy Sándor, Csák József jászberényi kőfaragók míves
sírkövei. Közülük Baly György Márk (1861-1919) munkásságát kell kiemelni. Az ő
sírkőüzemében nemcsak sírkövek készültek, mint szobrász sok szakrális emlékművet is faragott.
Alkotóként az ő neve látható a templomkert Fő útra néző gyönyörűséges Szentháromság szobrán,
de Jászberény, Jánoshida, Jászjákóhalma, Alattyán, Jászfényszaru is büszkélkedhet alkotásaival. A
XX. század első évtizedeiből Horvát Sándor, Czeglédi Sándor szolnoki sírkőüzemében készült
fehér, fekete márvány síremlékei az uralkodóak a temetőben. Ekkor már egyre általánosabbá válik a
műkő és márvány használata. E sírkövek gazdag formai változatokban, a díszítmények
túlburjánzásával jelennek meg. A XX. század második felére a temetői összkép alaposan
megváltozott. Egyre jobban uralkodik a beton, korunk építőanyaga. A régi míves síremlékek, a
szépen hantolt sírok eltűnőben vannak, sokasodnak a betonkeretes, betonnal fedett hantok, a
műkőből készült márványtáblás síremlékek. Az utóbbi 1-2 évtizedben már megfigyelhető, hogy a
megrendelő egyéni igényét jobban tekintetbe vevő, síremlékek kerülnek felállításra. Törőcsik Béla
és Serfőző Béla helyi sírkőüzemében készülnek ezek.
A temető összképéhez szervesen illeszkednek azon építmények, melyek a temetői
szolgáltatás részei. Ilyen a csőszház, a harangláb, a ravatalozó. A régi csőszház a XIX. század végén
épült. Kecskés György és Kis Erzsébet építtette a saját költségein.
A Harangláb
A ravatalozó
A csőszház a Szomorú Jézus faszobrával
A csőszház 2010-ben lebontásra került
A mindenkori temetőcsősz – aki egyben sírásó is volt – lakhelyeként szolgált. Sallai Ferenc
temetőőr még itt lakott a családjával. Az egykori haranglábat ugyancsak a már említett Kecskés
György és neje állíttatták egy kisharanggal. E faszerkezetű harangláb helyett új vasszerkezetű
haranglábat épített az Egyház, a bejárathoz valamivel közelebb, az 1950-es évek végén. A régi
haranglábhoz egy másik 83-kg-os harangot Bajzát K. János és Kobela Julianna csináltatott 1883-
ban. Az első világháborúban elveszett régebbi kisharang helyett később egy 55 kg-ost készíttetett
Gondos Sándor és neje Nagy P. Mária. Ma már csak ez az egy harang kíséri hangjával az utolsó
útjukra az elhunytakat. A 83 kg-os harangot 2008 tavaszán ellopták. Reméljük, még előkerülhet,
vagy pótolható lesz.
Említve volt, hogy korábban a lakóháznál ravatalozták fel az elhaltakat. Ez 1962-ig volt így.
Országos rendelet, majd ennek nyomán községi rendelet szüntette meg ezt az egészségtelen
gyakorlatot. A ravatalozót 1963-ban építette az Egyház. A Községi Tanács 1978-82 között bővítette,
járdát épített hozzá, a vizet bevezette és a szükséges felszerelésekkel ellátta. A Szolnok Megyei
Temetkezési Vállalat 1953-ban létesített lerakatot községünkben Visszentin Károly asztalos lakásán.
1979-ben a vállalat üzletet nyitott a Fő úton a buszváró épülete helyén. A helyi megbízottja a
vállalatnak Visszentin Károlyné volt hosszú évekig. 1996-ban az üzlet a Fő út 55. szám alá, a Vas-
műszaki bolt volt épületébe került, ahol Galambosiné Juhász Melinda vezette az üzletet, mint
vállalkozó, aki a temetkezési szolgáltatást biztosította. A temető üzemeltetését a IUSTA
Temetkezési Szolgáltató (Jászberény) látja el 2010. április 1-től.
A temető gondozottsága az utóbbi évtizedekben mindig probléma volt. A Községi
Önkormányzat és az Egyház az eddigi szabályozatlanságot a temető fenntartásával kapcsolatban
tisztázta a közelmúltban. Így szabadult fel a temetőnek az a része, ahol temetkezés már egy
évszázada nem történt. Innen kerülhetett át a Védett Sírkertbe a legtöbb még megmaradt sírkő. E
régi sírjelek bemutatása a következő fejezet tárgya, amely kiegészül a családfakutatás anyagával is.
„Itt nyugszom én, olvasod te,
mi vagyok én, majd leszel te,
mi vagy most te, majd leszek én.”
(Régi sírfelirat a jászalsószentgyörgyi temetőben)
II.
A Védett Sírkert
A Sírkert néprajzi vonatkozásban gazdag és értékes síremlékei közül elsőként egy szív alakú
sírjel kerül bemutatásra. Bár a sírkereszt nem tartozik szorosan a Sírkerthez, de szintén védettséget
élvez. Rigó Gergely míves síremlékére a honismereti szakkör már korábban is felfigyelt és a temető
bejáratához állította 1994-ben. Innen nyílik az átjáró a Sírkerthez, tehát odatartozónak számít ez a
látogatóknak elsőként szembetűnő alkotás.
Magyarországon a szív alakú síremlékek elterjedése elsősorban a jezsuita rend „Jézus szíve”
kultuszával hozható kapcsolatba. A rend kezdeményezésére XIII. Kelemen pápa 1765-ben
hivatalossá tette „Jézus szíve” tiszteletét, s időben közvetlenül ezt követően jelennek meg
temetőinkben a szív alakú sírjelek. Gyors elterjedésükben természetesen szerepet játszott a nép
ízléséhez mindig is közel álló, ősidők óta kedvelt szimbolikus jelentőségű „szív” motívum is. Rigó
Gergely síremlékén a stilizált szív alakú felirattáblát volutában (csigavonal) végződő szalagkeret
övezi. A táblából kiemelkedő kereszten töviskoszorús Krisztus fej van karcolva. Fekvő téglalap
alakú lábazatán felirat: „Hő kegyelet s emlékezet/Fogjon kezet e sír felett”. Nyilván e sorokra utal a
voluták fölött kőbe karcolt parolázó kézpár, az elhunyt életútját pedig a voluták közé vésett
huszárcsákó szimbolizálja, két oldalán kivont szablyával és annak hüvelyével. A sírkő felirata: "Itt
nyugszik az Úrban/Rigó Gergely/volt csász.kir.kapitány/élt 74 évet meghalt/1857 év június 11-
én/és neje/Ozoroszky Terézia/élt 80 évet meghalt/1884. május 9./Első neje/Horváth Borbála/élt
21 évet meghalt 1831 év”.
Rigó Gergely életútjáról az alábbiakat tudtuk meg: 1783. november 20-án született
Jászalsószentgyörgyön jómódú redemptus családban. 1800-ban, 17 évesen döntött a katonai pálya
mellett, s 1806-ban már a Michael von Kienmayer lovassági tábornok nevét viselő magyar
huszárezred hadnagya. Ezredével részt vesz a napóleoni háborúk eseményeiben: 1809-ben az
Aspern melletti csatában tünteti ki magát vitézségével. 1812-ben megsebesül és francia fogságba
esik. Innen – nem mindennapi bátorsággal – egy Molnár János nevű közhuszár szabadítja ki. I.
Ferenc császár mindkettőjüket kitünteti: Molnár János a „Vitézségért Érdemérem” arany, Rigó
kapitány
pedig
ezüst
fokozatát
kapja
meg.
1817-ben
leszerel,
s
visszaköltözik
Jászalsószentgyörgyre gazdálkodni. 1848-49-ben „capitaneus persionatus”-ként – nyugalmazott
kapitányként – részt vállal a község által kiállított nemzetőrök kiképzésében. 1857. június 11-én halt
meg tüdőgyulladásban, s ekkor kolerában elhunyt első felesége mellé temetik. Végrendeletében
szereplő szentgyörgyi és karai birtokait 10 ezer Ft-ra értékelte a tanács, tehát nagyon vagyonos
ember volt.
Rigó Gergely családfáját sikerült az egyházi anyakönyvek alapján visszavezetni az 1700-as
évek elejéig. Jászalsószentgyörgyön 1701-től kezdődően vezették az anyakönyveket. Ekkor már a
dédszülők a községben tartózkodtak, hiszen gyermekeik születése feljegyzésre kerültek. Rigó
Tamás és Dobó Erzsébet házasságából született gyermekek: 1702. december 16. Ilona, 1706.
február 15. Judit, 1711. február 22. Mihály, 1712. augusztus 31. István, 1715. szeptember 11.
Erzsébet, 1718. november 3. Katalin, 1720. október Ferencz születése után elhunyt, 1722. augusztus
3. Ferencz, 1725. április 8. Gergely.
Rigó Tamásról Lippay plébános könyvében megemlékezik, miszerint a Rákóczi
szabadságharcban a labancok által felégetett falu újjáépítése zajlik 1726-ig. „midőn is Rigó Tamás
községi bíró nagy tevékenységet fejt ki minden téren a beruházásokat illetőleg.” Az ő legkisebb fia
Rigó Gergely, akinek 1744. január 19-én Kátai Annával kötött házasságából származó 1745.
március 10-én született Gergely fia lesz majd Rigó kapitány édesapja. Az ő hat testvéréből az 1752.
július 30-án született Ferenczet kell okvetlenül megemlíteni.
Rigó Ferencről Sugárné Koncsek Aranka könyve a 2003-ban megjelent Jász történelmi
arcképcsarnok tájékoztat. Rigó Ferenc a papi pályát választotta és az egri papnevelő intézetben
tanult. 1776-ban szentelték pappá. A papi pályát Jászapátin kezdte, majd Jászberényben
segédlelkész, Egerben kisegítő tanár a teológián. 1787-ben Jászjákóhalmán lett plébános. 1798-ban
Jászberényben a főtemplom apátjának nevezték ki. Földi pályáját Jászberényben fejezte be, itt
helyezték örök nyugalomra a templom alatti kriptában.
Rigó kapitány nagyapját Lippay szintén megemlíti, amikor 1793-ban a templom felépült „a
nagy oltárképért a 400 Ft összeget az áldott lelkű öreg Rigó Gergely helyi lakos birtokos a maga
zsebéből fizette ki. Ő vásárolta 153 forintért az oltár előtt függő ezüstölt réz öröklámpát is. E
vallásos nagyérdemű férfinak nevét ki, ezen fölül 500 forintot is adott a templomnak
alapítványképpen szükségei fedezésére, - az akkori tanács jegyzőkönyvben ily kifejezésekkel örökíté
meg: „Tarcsa meg a felséges Úr Isten az ilyentén jóltevőket, kik az Isten templomának felsegítését
ily hathatósan szívükön viselik.” Öreg Rigó Gergely ekkor 68. éves volt.
Elsőszülött fia Gergely 1768. január 24-én kötött házasságot a jákóhalmi Kovács
Erzsébettel. Házasságukból 1773-1794 között 11 gyermek született. A hatodik gyermek szintén a
Gergely nevet kapja a keresztségben 1783-ban. Őt az első felesége egy lánygyermekkel
ajándékozta meg. Második feleségével Ozoróczky Teréziával Jászberényben kötött házasságot
1827. január 16-án. 1832-1842 között hat gyermekük született: István, Antónia, Terézia, Gyula,
Géza és Borbála. A feleség Ozoróczky János jászapáti főjegyző lánya, és valószínűsíthető, hogy a
jászberényi Ozoróczky János (1833-1905) unokatestvére, aki 1848/49-ben a Nádor huszárezred
tizedese volt 16 évesen. Jogot végzett, városi aljegyző lett és a Jász Múzeum alapításának évében
1874-ben a múzeum őre, mai értelemben első igazgatója lett. A család felmenői között
Jászberényben tanító, bíró, szenátor is található.
A Védett Sírkert sírjelei közül a 4. sor közepén felállított nagy kőkereszt emelkedik ki. A
talapzatán lévő felirat szerint „Itt nyugszik Istenben boldogult Gondos István”. A feliratnak ez a
része is csak nehezen olvasható ki. A folytatást az idő elmosta, de a leszármazottaktól – Dr. Gondos
Imre, Gondos János, Gondos Piroska – sikerült megtudni, hogy Gondos István redemptus ősük
1822-ben született és 1864-ben halt meg. A korpusz alatt imára kulcsolt kezekkel egy Mária-
szobrocska áll. Ilyen nagyméretű síremléket csak vagyonos redemptus családból származók
állíthattak.
Gondos István síremléke
A Sírkertnek a többi sírjele nagyrészt vörös márványból készült. Csak vagyonos családok
engedhették meg maguknak az ilyen sírköveket, hiszen áruk egy tehén árával vetekedett. A nagyobb
méretűek, a díszesebbek nyílván többe is kerülhettek, míg a kisebbek olcsóbbak voltak. Szolnoki,
jászberényi mesterek alkotásai lehettek. A Sírkertet meglátogatóknak először a nagyobb sírkövek
keltik fel figyelmüket, vagy azok, amelyek érdekes alakjukkal tűnnek ki a többi közül. Ilyen
Domotsay Istvánnő klasszicista stílusban készült síremléke:
ITT NYUGSZIK
DOMOTSAY ISTVÁNNŐ
ELHUNYT ÉLETÉNEK 70ik ÉVBEN
1857
BÉKE HAMVAINAK!
Az „Istvánnő” feliraton mai szemmel csodálkozunk, de tudnunk kell, hogy a –né, és a neje
ekkoriban még nem terjedt el. A –nő és a nője kifejezés volt a XIX. században általános a feleség
megjelölésére. E sírkőhöz közel került elhelyezésre a Sírkertben férje testvérének sírköve. Keresztje
közepén még látható a rávésett szomorúfűz szimbólum. A kereszt alatti táblán ez olvasható:
DOMOTSAY KONSTANTIN
MEGHALT 1849-ik ÉV DECEMBER 20-án
ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAINAK
A vezetéknév és a keresztnév is idegen eredetre utal, mégpedig a görög származásra.
Jászalsószentgyörgyön már 1754-ben két görög kereskedő kapott engedélyt letelepedésre.
Jászberényben ekkoriban harminc görög kereskedő élt. Ezek a kezdetben vándorló kereskedők a
Balkán felől érkeztek hazánkba. Letelepedési engedélyt kaptak, aminek a föltétele a királyra tett
hűségeskü volt. Török, rác, görög származásúak ugyan, de a lakosság egyszerűen gyűjtőnéven
görögöknek nevezte. Számuk nem volt jelentős. Községünkben a XIX. század közepén mindössze
hatan éltek. Jászberényben a Védett Sírkertben is megőrződött nevük. Töredezett állapotban itt
látható „Domotsai Mária asszony” sírköve, aki a „boldog emlékezető Hadzsi Theodor úrnak
szeretett hitvese” volt. Férjének sírköve a berényi sírkertben külön látható, amelyen a felirat szerint
„érdemes jászberényi polgárnak, becsületes kalmárnak” az özvegye Domotsay Mária emeltetett.
Jászalsószentgyörgyön Domotsay Istvánnő férjének sírköve nem került elő. Anyakönyvi
bejegyzések
a
születésükről,
házasságkötésükről,
elhalálozásukról
Jászalsószentgyörgyön
nincsenek.
Az biztos a tanácsi jegyzőkönyvek alapján, hogy Domotsay István a községben boltos
kereskedő tevékenységet végzett. A jászberényi Domotsai Mária és a jászalsószentgyörgyi
Domotsay Konstantin testvérek voltak. Domotsay Istvánnő pedig Domotsay Konstantin
testvéröccsének, Istvánnak a neje volt.
A Sírkert 4. sorának egyik nagyméretű vörös márvány sírkövének boltíve alatti felirat Vágó
János nyugalmazott százados 67 éves korában bekövetkezett halálát, valamint két családtagjának
elhunytát rögzítik:
KANISAY KATALIN
68 ÉVES
MH. 1833 NOV 21N
VÁGÓ ADELE
8 ÉVES
MH. 1849 MÁJUS 12N
VÁGÓ JÁNOS
NYUG. SZÁZADOS
MH. 1859 NOV 18N
Az anyakönyvi bejegyzésekből megtudható, hogy az 1841-ben született Vágó Adele, Vágó
Jánosnak Hajder Máriával kötött házasságából származó kislányuk. Kanisay Katalin pedig Vágó
Pál főjegyzővel kötött házasságából az 1793-ban született Vágó János édesanyja. Kanisay Katalin
is és Vágó János is nemesi családból származnak. Dr. Soós Adorján 1935-ben megjelent „Magyar
nemesek a Jászkunság területén” c. könyvében a Vágó címszó mellett olvasható, hogy
nemességet Bocskaitól szerezte a család 1606-ban. Ekkor Szabolcs-Szatmár megyében éltek.
Jászalsószentgyörgyön 1796. október 3-i és Jászapáti 1796. november 6-i bizonyítványa szerint már
ekkor e két helyen lakott a család. A leszármazottak nemességüket 1846-ban Zemplén megye
bizonyítványa alapján igazolták. Vágó Ignác keresztelésekor az anyakönyvben a szülők származási
helyéül Erdőkövesd van leírva. Vágó Ignác (Jászalsószentgyörgy, 1784. július 23 – Jászapáti, 1855.
november 30.) apja nobilis Vágó Pál évekig alsószentgyörgyi nótárius, majd jászkerületi esküdt
volt. Vágó Ignác is jászkerületi esküdt, nádori táblabíró végül jászkapitány lett. Testvéröccse a
bemutatott sírkereszten szereplő Vágó János nyugalmazott százados. Vágó Ignácnak Antal
Teréziával kötött házasságából származik a Jászapátin 1853-ban született Vágó Pál a Jászság
hírneves festőművésze. A Vágó család a literátori nemesi előnevet, Kanisay Katalin pedig az
erdőkövesdi nemesi előnevet viselték.
Halmai István csúcsíves sírkövének érdekes felirata megszólítja, megállásra készteti a
látogatót:
TEKINTS E SIRBOLTRA MELYBEN
NYUGSZIK EGY VOLT VILÁGFIA
NS
HALMAI ISTVÁNY ÚR
KIMULT ÉLETÉNEK 68k ÉVÉBEN
1851
Halmai István úr neve előtt lévő NS rövidítés régebben a nemeseket megillető cím volt, de
szélesebb értelemben véve a nép olyanokat is illetett e címzéssel, akik nem nemesek, de a
társadalomban nagyobb helyet foglaltak el. Halmai István Nemzetes címe is az utóbbira utal, mivel
felmenői között nemes (nobilis) származás nem található. Halmai Tibor a család VIII. generációs
leszármazottja, akivel többször is bejártuk a temetőt tájékoztatott, hogy felmenői közül számos
tekintélyes közhivatalnoki funkciót töltöttek be a községben: bíró, főjegyző is volt a családban.
Ki is volt hát NS Halmai István úr? Halmai Pál (1705-1772) redemptus, Jászalsószentgyörgy
község bírója és Gara Ilona (1728-1784) ősszüleinek unokája. Maga Halmai István
Jászalsószentgyörgyön 1784. október 27-én született. Szülei: Halmai Gáspár (1760-1805), Varga
Erzsébet (1764-1846). Halmai István 19 éves korában kötött házasságot Törőcsik Ilona 17 éves
hajadonnal. A házasságból gyermek nem született. Törőcsik Ilona 60 éves korában 1846. május 12-
én meghalt. Nem sokkal később 1846. június 17-én Halmai István özvegy és Szűrös Anna özvegy
második házasságot kötöttek. NS Halmai István 1851. február 2-án hunyt el.
A Sírkert egyik ékessége Taczman Mihály főjegyző gyermekeinek kisméretű gúla alakú
sírköve. A felirat szerint Taczman Mihály születésének évében: 1855-ben hunyt el. A sírkőn
szembetűnő a gúlára vésett keresztet körbe ölelő két rozmaring ág. E jelölést gyermeksírköveken
vagy fiatalon elhunytak esetében alkalmazták. Népdalaink kedvelt motívuma a rozmaring, az
ifjúság szimbóluma is egyben.
ITT NYUGSZIK
TATZMAN GIZELLA
SZÜLETETT MÁJUS 10ÉN 1852BEN
MEGHALT ÁPR. 13ÁN 1853BAN
TATZMAN MIHÁLY
SZÜLETETT MÁRTIUS 3ÁN 1855BEN
MEGHALT JUNIUS 25ÉN 1855BEN
A gyermekek édesapja nemcsak magas hivatali tisztséget töltött be, hanem az 1848/49-es
szabadságharc idején a nemzetőrség parancsnoka is volt a községben. Nevét ekkoriban
magyarosította Tarnayra ő is és jászberényi családja is. (Taczman) Tarnay Mihály Jászberényben
született 1820-ban és ott is halt meg 1855-ben 35 éves korában. Síremléke a jászberényi Védett
temetőkertben van. Családjáról Sugárné Koncsek Aranka: Jászberény temetői c. könyve és az
ugyancsak általa írt Jász Történelmi arcképcsarnok c. könyv tájékoztat. A rövid ideig, de egy
jelentős korszakban Jászalsószentgyörgyön notarius Taczman Mihály édesapja Jászkun kerületi hadi
adószedő (1777-1849) édesanyja a nemesi származású Szalai Krisztina (1791-1860) volt. Sírhelyük
a nagytemplom alatti kriptában van. Taczman Mihály özvegye Kovács Amália, 1861-ben
házasságot kötött Prussovszky Istvánnal Jászberényben. Árvája Taczman Piroska (1851-1896)
Muhoray Tituszhoz ment felségül. Családi sírkertjük a jászberényi Fehértói temetőben van.
A fiatalon, 21 évesen elhunyt Tóth Ágnes sírkövének keresztjét ugyanolyan rozmaring ág
díszíti, mint a Taczman testvérekét, amely Jézus Krisztus monogramját öleli körül. A boltív alatt
ugyancsak rozmaring ág díszíti a felirat fölött a táblát, melynek felirata:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
TÓTH ÁGNES
ELHUNYT MÁRTIUS 25ÉN
1849
Tóth Ágnes (21) Káposztás Albert (22) birtokos felesége volt. Házasságukból 1847-ben
Albert nevű gyermekük született. A férj a feleség halála után házasságot kötött az ugyancsak
fiatalon özvegyen maradt Törőcsik Teréziával (21).
Sipos Ferenczné művészien megformált sírkövének keresztjén jól látható Jézus Krisztus
monogramja. Az IHS monogram H betűjéből emelkedik ki a kereszt. E jelölés a díszesebb volta
miatt jobban elterjedt a temetőben, mint az egyszerűbb monogram. Az előbbi jelölést a jezsuiták a
saját jelmondatuk rövidítésére használták és a mellükön viselték a monogramot: Jesus Habemus
Socius= Jézus a mi szövetségesünk. A ferences és domokos rendi szerzetesek pedig a Jesus
Hominum Salvator= Jézus az emberek megváltója jelmondatot alkalmazták. Ismeretes a
rövidítésnek egy harmadik jelentése is: In hoc signo vinces= E jelben, győzni fogsz. A legenda
szerint ez a felirat az égen, a kereszt képe mellett jelent meg Konstantin császárnak, amikor 312-ben
Maxentius ellen vonult. A rövidítés jelentése a Jászságban ismert népi terminológiák szerint: Isten
halált szenvedett, Isten házába sietek, Isten házába siess. A sírkő tábláját fölül három körív díszíti
és a középső nagyobb körívben a szomorú fűzfa szimbólum látható, melynek használata a XX.
század első felében általánossá válik a Krisztus monogrammal együtt.
SIPOS FERENCNÉ
SZÜL
H. KOVÁCS ÁGNES
ÉLT 79 ÉVET
MEGH. 1916.SZEPT.1.
Sípos Ferenc és Kovács Ágnes gyermeke, akinek születési, halálozási éve nincs feltüntetve az első
sorban lévő kisméretű fehér márvány sírkövön, mindössze 6 évet élt:
ITT NYUGSZIK
SIPOS GIZELLA
ÉLT 6 ÉVET
A sírkő az egyetlen fehér márvány sírkő a Sírkertben. A fehér szín, mint jelkép a gyermeki
tisztaságra utal. Az élők számára legnagyobb szomorúság, ha gyermeksírokat látnak. Márpedig a
jászalsószentgyörgyi temetőben nagyon sok a gyermeksír, főleg az 1918-20-as évekből valók,
mikor is a skarlát, a diftéria, a tüdővész szedte áldozatait. Ezt megelőzően a XIX. században még
több volt a csecsemőhalandóság. Egy családban nem volt ritka a 10-14 gyermek születése sem, de
közülük nem mindegyikük élte meg a felnőttkort. Születésszabályozás még nem volt. Ha gyermek
született, akkor az „Isten adta”, ha pedig meghalt, akkor az „Isten elvette” mondás kísérte a
családban a születés, illetve a halál tényét. A szoptatás után az anyatej védő hatása megszűnt, a
különböző járványok elleni védőoltás még nem volt, s ezért sok kisgyermeknek esélye se volt az
életben maradásra.
Az első sorban még két gyermek, két testvér vörös márvány sírköve került elhelyezésre.
Tóth Ferike és Tóth Terike korai halálának emlékműve a két vörös márvány sírkereszt:
TOTH FERIKE
TOTH TERIKE
élt 4 évet
élt 3 ½ évet
megh. 1877 ben
megh. 1899 év
Állítatta szüleik
emlékül jó szülei
TÓTH FERENCZ
TOTH FERENCZ
és
és
OSZLÁNYI JULIA
OSZLÁNYI JULIANNA
Az egyházi anyakönyvben való kutatás során a Sírkertben elhelyezett sírkövek
vonatkozásában fény derült nemcsak testvéri, szülői, hanem házastársi kapcsolatra is. Érdekesség,
hogy férj és feleség csak a legritkább esetben temetkezett közös sírban, állítottak a hozzátartozók
nekik közös sírkeresztet, bár egymás közelségében temették el őket.
Bathó István és Csintalan Borbála két különálló egyformán kisméretű, szív alakot
formázó sírkeresztje az együvé tartozásukat sejteti, amit az anyakönyvben lejegyzettek
megerősítenek, miszerint 1817 január 13-án kötöttek házasságot. Mindkét kereszten csak a név és
az életkor került rögzítésre.
CINTALAN BORBÁLO
MEGHALT 63 ÉVBEN
BATÓ ISTVÁNY
MEGHALT 65 ÉVBEN
A feleség 1799. december 4-én született Csintalan István redemptus és Tóth Erzsébet
lányaként, és elhalálozott 1861. május 29-én. A férj 1797. július 29-én született Bató Pál és Laczkó
Ilona gyermekeként. Felesége halála után újból házasságot kötött 1861. július 1-én az 55 éves Rigó
Appolóniával. Bathó István második házassága rövid ideig tartott, mert Bató István 1863. november
23-án meghalt. Az újbóli házasságkötést a paraszti életforma tette szükségessé, rendszerint két
özvegy között. A férj a földeken dolgozott és a gyermeknevelés, valamint a ház körüli teendők az
asszonyra hárultak. Egyedülálló özvegy férfi nem tudta volna fenntartani a gazdaságot, s a családot.
Az özvegyasszony pedig a férje halála után nem örökölhetett még ebben a korszakban. Tehát
mindkettőjük számára előnyökkel járt az újabb házasság.
A harmadik sorban lévő Szabó K. György és a negyedik sorban elhelyezett Kormos
Rozália síremléke közötti összefüggés is az anyakönyvekből derült ki. Ők 1865. november 9-én
kötöttek házasságot. A férj az anyakönyvben ragadványnevével együtt van feltüntetve: Szabó
Kómár György redemptus. A Kómár név egykoron Kalmár volt, ami kereskedő foglalkozásra utalt,
s ez a név módosult a Kómár alakra. A feleség sírkövén a P betű is valamikori ragadványnév
rövidítése.
ISTENBEN BODOGULT
KORMOS P. ROZÁLIA
ÉLT 68 ÉVET
MEGH. 1863 JÚLIUS 24 ÉN
BÉKE HAMVAIRA
EMLÉKÜL ÁLLÍTATTA
SZERETETT FÉRJE
SZABÓ K. GYÖRGY
A síremléken feltüntetett 68 év téves, mert az 1818-ban született Kormos Rozália 45 éves
korában halálozott el. Férje, aki 1816-ban született, 70 éves korában „végelgyengülés”
következtében hunyt el.
SZABÓ K GYÖRGY
ÉLT 70 ÉVET
MEGHALT 1886 AUG 5 ÉN
BÉKE HAMVAIRA
EMLÉKÜL ÁLLÍTATTÁK
GYERMEKEI
A harmadik sorban Oszlányi István boltíves, szépen formázott sírköve, és a második
sorban, Oszlányi Terézia simára csiszolt sírköve apának és a fiatalon elhunyt lányának állítanak
emléket:
ITT NYUGSZIK
OSZLÁNYI TERÉZIA
ÉLT 18 ÉVET, MEGH. 1858
ITT NYUGSZIK
OSZLÁNYI ISTVÁN
ÉLT 62 ÉVET
ELHUNYT 76 ÉVBEN
ÁLLÍTATTA AZ Ő CSALÁDJAI
A 3. sor jobb szélén álló síremlék férj és feleségnek állít emléket. A két haláleset között csak
rövid idő telt el, s ezért kaphattak közös síremléket. Sajnos a nagyméretű síremlék csonkán maradt
meg. Tetejéről letört, hiányzik a kereszt. A nagyon szépen kidolgozott sírkő így is impozáns látványt
nyújt, ami a jászberényi Gyurkóczy Antal sírkőüzemében készült. Ezt a talapzaton lévő szignó
valószínűsíti: „J.b. Gyurkóczy”. Felül a félköríves boltozat alatt szalagszerű feliraton a megszokott
„Istenben boldogult” feliratot az elhunytak adatai követik a táblán:
VARGA GERGELY
MEGHALT 1879 ÉV
ÉS HITVESTÁRSA
GÉCZI MÁRIA
MEGHALT 1880 ÉV
BÉKE HAMVAIKRA
Varga Gergely birtokos igen gazdag és tekintélyes ember volt, amit nemcsak a síremléke,
hanem a községben még meglévő nagy háza is bizonyít. Az anyakönyvekben feljegyezték az
elhalálozott lakóházának számát is. Utcanevek ekkor még nem léteztek. Varga Gergely háza a 139-
es számot viselte, ami a mai Fő út 93. számnak felel meg. (Káposztás Ignác leszármazottainak
lakóháza.) E ház mestergerendájára vésve még ma is látható az építés dátuma: 1847. A házak
számozása elérte az 1080-as számot az 1929-ben kötelezővé váló utcanevek bevezetéséig. Tehát a
község nagy kiterjedésű volt, a lakosság létszáma is egyre gyarapodott. Nem véletlenül viselt a
község városi rangot 1829-1876 között.
A fiatalon elhunyt édesanyának állította fia a 2. sor szélén elhelyezett simára csiszolt sírkövet.
VERES TERÉZ
MEGHALT 1865 ÉVBEN
ÉLT 36 ÉVET
ÁLLÍTATTA PÁL FIA
A fiatalasszony Veres Menyhért redemptus és Sípos Anna lánya volt.
A 68 éves korában „elgyengülésben” meghalt Tóth Julianna sírkövét az unokák állíttatták:
TÓTH JULIANNA
MEGHALT 1877 ik ÉVBEN
EMLÉKÜL ÁLLÍTATTÁK
ONOKÁI
A halotti anyakönyvben Tóth Julisként bejegyzett asszony Kormos János birtokos özvegye volt.
A 3. sor közepén álló sírkő a tüdővészben elhunyt Szakó Julianna sírköve. Születéséről
anyakönyvi bejegyzés nem található, mert nem a községben született. Lippay Lajos helytörténeti
könyvében férjét Tóth M Miklós birtokost választott képviselőként említi meg 1893-ban. A sírkőre
vésett felirat az elhalálozás pontos idejét is rögzíti:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
SZAKÓ JULIANNA
ÉLT 52 ÉVET
MEGH. 1875 DEC. 22.
BÉKE PORÁRA
A Halla család is a gazdag redemptus családok közé tartozott a községben. Halla József
szépen kidolgozott sírköve a 2. sorban látható. Halla József 1793-ban született és 1812-ben kötött
házasságot Tóth Erzsébettel az anyakönyvek szerint. A sírkő boltív alatti felirata csak a halál évét
jelöli.
ISTENBEN BOLDOGULT
HALLA K. JÓZSEF
ELHUNYT 1865ik
BÉKE HAMVAIRA
A 4. sor közepén a nagy kőkereszt szomszédságában elhelyezett síremlék Bajzáth János
redemptus gazda nyughelyét jelölte. A községben ilyen nevű főbíró és jegyző is volt. A sírkőn még a
régi írásmód szerint „h” nélkül szerepel az elhunyt neve, aki 1803-ban született:
ISTENBEN BOLDOGULT
BAJZÁT G JÁNOS
ÉLT 58 ÉVET
MEGHALT 1861 DECEMB 19én
BÉKE HAMVAINAK!
A 2. sorban két fiatalember sírkövét találjuk. Az egyik a 32 éves korában elhunyt Tóth
János sírköve, a másik pedig az ugyancsak 1865-ben, de mindössze 19 évesen eltávozott Törőcsik
János sírköve. Mindkettő kisméretű boltíves sírkő, és jól látszik a kereszt közepén az IHS Krisztus-
monogram:
ITT NYUGSZIK
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
ISTENBEN BOLDOGULT
TÓTH JÁNOS
TÖRŐTSIK JÁNOS
MEGHALT 1865 ÁPRIL 07
MEGHALT 1865 JULIUS 16ÁN
BÉKE HAMVAIRA
BÉKE HAMVAIRA
Érdekes, hogy a két férfi sógorsági kapcsolatban állt egymással. Tóth János felesége,
Törőcsik Erzsébet, Törőcsik János húga volt. Mindkét fiatalember apja redemptus volt.
Egy másik Törőcsik családból származik a 80 éves korában elhunyt Törőcsik Erzsébet,
akinek a sírköve a legszebben kivitelezett vörös márvány sírkeresztek közé tartozik. A kereszt
közepén az IHS monogram, alatta táblán a szomorúfűz motívum és a felirat, amely több
betűformából lett kialakítva:
ISTENBEN BOLDOGULT
TÖRŐCSIK ERZSÉBET
ÉLT 80 ÉVET
MEGH. 1913 MÁRC.13
A kereszt lábazatán:
EZEN EMLÉKET EMELTETTE
HALÁSZI FERENCZ
ÉS NEJE TÓTH MÁRIA
Jászalsószentgyörgyön ma is a két legelterjedtebb családi név a Tóth és Törőcsik. Tóth nevű
család már az 1690-es összeírásban is szerepel. Az 1745-ös földmegváltók között a földkönyvben
már 13 Tóth családfő van bejegyezve. Az azonos családi név nem azt jelenti persze, hogy vérségi
rokonságban álltak volna egymással, és nem jelenti azt sem, hogy eredetileg tótok (szlovákok)
lettek volna. A török kiűzése után az elnéptelenedett Jászságba a Felvidékről, különösen Heves,
Nógrád, Gömör megyékből hatalmas népmozgalom irányult. A Jászságba nemcsak a korábban
elmenekültek tértek vissza, hanem azok is ideköltöztek, akik szabadulni kívántak a földesúri
fennhatóság alól. A jobbágyból a szabad állapotúvá válás egyetlen lehetősége volt, ha a Jászságba
szöknek, ahol nincs földesúr. Legénysorsú emberek vagy fiatal házasok jöttek, akik emiatt
könnyebben tudtak beolvadni. Igyekeztek azon, hogy az új lakóhelyen mielőbb gyökeret
eresszenek, jó munkával, magatartással kiérdemeljék a befogadó község bizalmát. Az illető személy
megváltoztatta nevét, illetve az új lakóhely adott neki új nevet. Leggyakrabban az új név a
valahonnan való származását jelölte. Több vezetéknév őrzi Jászalsószentgyörgyön a Mátra vidékén
vagy a környező megyékben létező települések nevét. Például: Halmai, Szőllősi, Vadkerti, Mácsai,
Szécsényi, Budai, Kátai stb. A Tóth vezetéknév viselői is északról érkeztek, onnan ahol a tótok
(szlovákok) is laknak, s ezért kapták ezt a vezetéknevet. A község gazdasági, társadalmi életében
fontos tisztséget töltöttek be.
A Törőcsik család az 1720-as összeírásban szerepel először a községben. Az 1745-ös
földkönyvben 4 családfő viseli a Törőcsik nevet, amiben Mátraderecske falunak a neve sejlik fel:
derecske-törőcske. A Törőcsik nevű családok közül a községben főjegyző, főpap, tanító, képviselő
neve is szerepel a XIX. században.
A Sírkertben újra állított keresztek között két vaskereszt is látható:
Mindkét vaskereszt díszítésére a növényvilágból vett stilizált elemek alkalmazása a
jellemző. Mindkettőnél a kereszt felső részén Krisztus feje fölött az INRI felirat, amely a latin Jesus
Nazarenus Rex Judeorum (Názáreti Jézus a zsidók királya) rövidítése. Ezt a szöveget íratta
gúnyosan Pilátus a keresztfára latin, görög és héber nyelven.
A kisebb vaskereszt alapján ovális tábla, melyre az elhunyt neve került rá, de az idők során
már lekopott, s a rozsda lett az uralkodó. A nagyobb, díszesebb vaskereszten felül középen a
Szentlélek tüzét ábrázoló lángsugarak, a kereszt tövénél pedig két angyal a széleken, középen még
egy angyal látható.
Temetőnkben régebben még sok sírhanton volt vasból öntött, illetve kovácsoltvas kereszt.
Ma már csak néhány látható. A IX. parcella végén a túlburjánzó bozótosnak köszönhető furcsamód,
hogy a fotón látható művészi kidolgozású öntöttvas kereszt nem esett áldozatul a szorgalmas
vasgyűjtőknek. A vaskereszt felirata is jól olvasható:
ISTENBEN BOLDOGULT
KEREKES JANIKA
ÉLT 10 HÓNAPOT
+ 1905.AUG.8.
A vaskereszt Janika édesapjának Kerekes Lajos kovácsmesternek az alkotása, ahogy a
temetőben még feltalálható vaskeresztek többsége is az ő mezőgazdasági gépgyár és
kovácsüzeméből kerültek ki a XX. század első harmadában.
A XX. század első felében a temetőbe járók még sok sírhanton láthatták és olvashatták az ott
nyugvók nevét egyszerűbb, vagy díszesebb fakeresztről. A fotón látható fakereszt megmaradása
szintén a bozótosnak köszönhető, amely megvédte az időjárás viszontagságától. A gombos kereszt
alatti táblán a kezdetleges betűkből álló vésett felirat egy fiatal nőnek állít emléket:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
FARKAS TERÉZIA
ÉLT 26 ÉVET
ELHUNYT 1906
BÉKE PORAIRA
ÁLLÍTATTA ÉDES
JÓ ANYJA
Jászalsószentgyörgyön a Védett Sírkert kialakítása elindította a temető rendszeres
karbantartására irányuló intézkedéseket, az egész temető időközben a benőtt, bokros fáktól,
hulladékoktól megtisztításra került. Így további síremlékek megmentése is lehetővé vált. Így került
elő a temető legrégibb sírköve.
A vörös márványból készült sírkő kör alakú, ami ritkaságnak számít. A körben csak az
elhunyt neve és elhalálozási éve szerepel:
TOTH JOSEF
1833
Az egyházi anyakönyv Tóth József 60 éves korában történt elhalálozását 1832. december
27-én rögzíti. A sírkőre vésett évszám tehát annak felállítási évét jeleníti meg. Valószínű, hogy a
sírkő alkotója ugyanaz az ismeretlen mester lehetett, aki Kecskés József szív alakú sírkövét is
készítette. A körből kiemelkedő kereszt hasonló megmunkálása is erre utal.
Varga Rozália sírköve elsősorban gazdag felirata miatt ragadja meg figyelmünket, amely az
elhunyt mélyen vallásos életéről árulkodik:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
VARGA ROSÁLIA
MEGHALT DECEMBER 22-ÉN
1857
ÉLETÉNEK 67 IK ÉVÉBEN
ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAINAK
AMIDŐN ELÉRTEM ÉLETEM
VÉGÉT ÓRÁJÁT
MEGNYERTEM AZ ÖRÖK
ÉLET KORONÁJÁT
A táblából kiemelkedő kereszt közepére a megfeszített Jézus Krisztus teste van rávésve.
Ugyanez a motívum jelenik meg a szomorú fűz motívum fölött Víg P Károly nagyméretű sírkövén
is, melynek felirata a jóval később elhunyt feleség adatait is tartalmazza:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
VÍGH P KÁROLY
ÉLT 66 ÉVET
MEGH. 1919. JAN. 6.
ÉS NEJE
KOBELA ROZÁLIA
ÉLT 79 ÉVET
MH: 1936. JÚNI.26.
A Sírkertbe 2011 nyarán felállított vörös mészkőből faragott síremléknek külön jelentősége
van, ugyanis az elhunyt, akinek hantja fölött állt ez a sírkő Bedekovich Lőrincnek a Jász-Kun
Kerületek első földmérő mérnökének az unokája, aki a különleges hangzású Ernesztina nevet
viselte. Bedekovich Ernesztina férje Árvai Imre kalapos mester volt, aki a feleség halála után
özvegyen élte le életét. Mivel a házaspár gyermekei máshol telepedtek le, Jászalsószentgyörgyön
nem maradtak rokonok, akik megőrizték volna emléküket. Így dőlhetett ki ez a sírkő az eltelt száz
év során.
Felirata:
ITT NYUGSZANAK
ÁRVAI IMRE
ÉLT 74 ÉVET
+ 1896. SZEPT. 24.
NEJE
BEDEKOVICS ERNESZTINA
ÉLT 38 ÉVET
+ 1863. JÚN. 24.
Emeltették gyermekei
Bedekovich Ernesztina Jászfényszarun született 1823-ban. Jászberényben kötött házasságot
1846-ban a tápiógyörgyei származású Árvai Imrével. Ezután a házaspár községünkben telepedett le,
ahol több gyermekük született. Árvainé Bedekovich Ernesztina azonban korán 40 évesen elhunyt.
(A sírkő felirata tehát téves.) Nagyapjának id. komori Bedekovich Lőrincnek 1790-ben
Jászalsószentgyörgyön két vízimalma is működött a Zagyván. Az ő mérnöki munkájának
köszönhető a Jászkunság területén a rendszeres és szakszerű vízrendezés, a mocsarak lecsapolása,
csatornák, gátak építése. Művészi kivitelezésű térképei korának felbecsülhetetlen értékű
dokumentumai. Mesterségét fia, ifj. Bedekovich Lőrinc építőmérnök folytatta.
A két Bedekovich családi élete Jászfényszaruhoz kötődik, ahol emléküket ápolják. Az ottani
honismereti klub, a Bedekovich Társaság képviselői értesülve arról, hogy Jászalsószentgyörgyön a
temetőben található Bedekovich Ernesztina síremléke meglátogatták a Védett Sírkertet és
elismerésüket fejezték ki a Sírkert megvalósításáért, azért, hogy méltón emlékezünk
Jászalsószentgyörgyön őseinkre, jász nagyjainkra.
U T Ó S Z Ó H E L Y E T T
Dsida Jenő: Temetőben
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
I R O D A L O M
ANYAKÖNYVEK 1895-ig
Magyar Országos Levéltár (MOL) Bp.
BALASSA Iván
1982 A magyar falvak temetői. Bp.
FODOR Ferenc
1942 A Jászság életrajza. Bp.
GYÁSZJELENTÉSEK
Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Bp.
KUNT Ernő
1983 Temetők népművészete. Bp.
LIPPAY Lajos
1893 Jász-Alsó-Szt.-György Nagyközség történeti vázlata és templomának századik
évfordulója. Jászberény/Reprint 1993.
LUKÁCSI Lászlóné-LUKÁCSI László-RUSVAY Lajos
1986 Jászalsószentgyörgy krónikája 1-2.
LUKÁCSI László
2008 Régi sírkeresztek védelmében. In. Berényi Kármentő. 2008. december, XIV.
évf. 2. sz. Jászberény,
LUKÁCSI László
2008 Régi sírjelek között. In. Jászalsószentgyörgyi Krónika 2008. december, XIV.
évf. 4. sz. Jászalsószentgyörgy,
LUKÁCSI László
2009 Sírkert a jászalsószentgyörgyi temetőben. In. Redemptio. 2009. február, XVI.
évf. 1. sz. Jászberény,
SUGÁRNÉ Koncsek Aranka
2003 Jász történelmi arcképcsarnok. (második, bővített kiadás) Jászberény,
SUGÁRNÉ Koncsek Aranka
2006 Jászberény temetői, Jászsági Füzetek 39. Jászberény,
DR. SZABÓ László
1979 A Jász etnikai csoport I. Szolnok,
DR. SZABÓ László
1982 Jászság. Bp.
DR. SZABÓ László
1982 A Jász etnikai csoport II. Szolnok,
M E L L É K L E T
A VÉDETT SÍRKERTBEN ELHELYEZETT SÍREMLÉKEK
1. sor
2. sor
3. sor
4. sor
1. Tóth Ferenc
1873-1877
9. Törőcsik Erzsébet
1832-1913
17. Tóth Julianna
1813-1877
25. Domotsay Istvánné
1787-1857
2. Tóth Terézia
1896-1899
10. Sipos Ferencné
1837-1916
18. Halmai István
1784-1851
26. Kanisay Katalin
1765-1833
Vágó Adele
1841-
1849
Vágó János
1793-1859
3. Csintalan Barba-
ra 1799-1861
11. Tóth János
1833-1865
19. Szakó Julianna
1822-1875
27. Domotsay Konstan-
tin 1772-1849
4. Taczman Gizella
1853-1854 Tacz-
man Mihály 1855-
1855
12. Oszlányi Terézia
1840-1858
20. Oszlányi István
1817-1876
28. Gondos István
1822-1864
5. Sipos Gizella
?-?
13. Halla József
1793-1865
21. Szabó K György
1816-1886
29. Bajzáth G János
1803-1861
6. Vaskereszt
14. Törőtsik János
1844-1865
22. Vaskereszt
30. Tóth Ágnes
1828-1849
31. Kormos P Rozália
1818-1863
32. Vig P Károly
1853-1919
7. Bathó István
1797-1863
8. Tóth Josef
1772-1832
15. Veres Teréza
1829-1865
16. Varga Rosalia
1790-1857
23. Varga Gergely
1810-1879
Géczi Mária
1814-1880
24. Bedokovich Er-
nesztina
1828-1863
Védett Sírkert
A Védett Sírkert részlete:
A Sírkert felszentelésén résztvevők egy csoportja: Halmai Tiborné, Talált József, Talált Józsefné,
Sugárné Koncsek Aranka, Halmai Tibor, Simon Károly.
Nézelődők a Sírkertben
I-X = Parcellák.
1. =Csőszház
2.=Ravatalozó
3.= Védett Sírkert
Az 5. temetői kőkereszt felszentelésére kiadott imafüzet.
Mária-arc. Szoborrészlet
File információk:
Név:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf
Kiterjesztés: pdf
Méret:
30920292 byte
Utolsó frissítés / file dátuma:
2013-01-03 13:46:15.
» File megnyitás:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf [ új ablakban ]
» File letöltés:
ebook_pdf/Lukacsi_Laszlo_Jaszalsoszentgyorgy_temetoje_es_sirkertje.pdf
ugrás az oldal tetejére | ■ www.acenter.hu címlap | ■ honlap térkép, sitemap | ■ kapcsolatfelvétel az Acenter.hu-val
Acenter.hu
Acenter.hu nyitó oldal 
kapcsolatfelvétel az Acenter.hu-val 
honlap térkép