Budapest VII. kerület (1071) (1/1)

A Dohány utcai zsinagóga, a Zsidó Múzeum, és a Vágó László által tervezett Hõsök temploma árkádsora által közrefogott kis területre eredetileg vízmedencét terveztek. Ez a füves terület a budapesti gettó 1944. november 18-i létrehozásával a gettó területére került. A nélkülözés, az éhezés és a járványok miatt rengetegen meghaltak. A rendkívül hideg idõjárás és a háborús állapotok megakadályozták, hogy a halottakat temetõbe vigyék, ezért a zsinagóga falánál több ezer holttest hevert 40 napig. Közülük 3500-at a Kozma utcai, illetve a Salgótarjáni utcai temetõben helyeztek végsõ nyugalomra. A gettó felszabadulásakor a zsinagóga udvarán 24 közös sírba több, mint kétezer holttestet temettek el.

A Dohány utcai zsinagóga az egyetlen a világon, amelynek kertjében temető van, a zsidó vallás ugyanis nem engedi meg a holttestek kihantolását és nem engedi meg a zsinagógában vagy annak közvetlen szomszédságában való temetkezést. A budapesti gettó áldozatainak többsége a vallás kihantolást és a testek vagy csontok áthelyezését tiltó, erősebb törvénye miatt maradhatott a templom kertjében.

A közelmúltban a temetõt kis parkkal egészítették ki, melyben emlékmű őrzi a számtalan életet megmentő Raoul Wallenberg, Giorgio Perlasca és Per Anger nevét. A temetõrész oldalfalain láthatjuk az elsõ világháború hõsi halottjainak, Szenes Hannának, a sok üldözött menekülését segítõ Kasztner Rezsõnek, a VAC-nak (az egyetlen zsidó sportegyesület), valamint a Hasomér szervezetnek az emléktábláját. Tovább sétálva találhatjuk az Emánuel Alapítvány 1990-ben állított emlékfáját.

Cím: 1074 Budapest, Dohány u. 2.