[CIKK] - Múlt és jelen az Ó-temetőben

A temető becses értéke a Csulits kápolna. 1862-ben állíttatta Csulits János, miután a testvére a halálos ágyán ezt kérte tőle. A nőtlen fivér az apai örökségét ajánlotta fel a nemes célra.
Az „Alter Friedhof”, ahogy a régiek nevezik a temetőt 1755-ben került felszentelésre és 1956-ban temettek oda utoljára.
1993-ban megjelent Budaörsi Anziksz című lapban ezt olvashatjuk: „ A budaörsi ótemető sírjai – néhány kivétellel –gondozatlanok. Az áttekinthetetlen sorok közt az embermagas gyom, rendezetlen talajfelszín, ledőlt sírkövek szomorú látványt nyújtanak.”

Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. A temetőt gyakran látogatják a Németországból haza érkező régi budaörsiek és nagy örömmel nyugtázzák, hogy a temető egyre szebb, gondozottabb, rendezettebb.
Az eddig elvégzett, több éve tartó munkálatokról és a hátralévő feladatokról Ritter Imre, a BNNŐ elnöke tájékoztatott. Elmondta, hogy elsődleges cél a sírkövek rendbetétele volt. Az eldőlt köveket felállították, némelyik már félig a földbe süllyedt. Az alapzatokat megerősítették, a repedéseket kifugázták, a letört darabokat visszaillesztették. A több mint 1400 sírkövet lecsiszolták. Utakat, vízelvezetőket alakítottak ki, világító testeket szereltek fel és elkészült négy kút. A füvet rendszeresen nyírják. Amióta látványosan szépül a temető szinte teljesen megszűnt a szándékos rongálás. Szeptemberig a még elmaradt kövek rendbetétele is megtörténik. Azokat a darabokat, amelyeknek már nem lehet megtalálni az eredeti helyét, egy kőtemetőbe fogják elhelyezni, megfelelő helyen. Kertészeti tervek alapján fákat, bokrokat és virágokat telepítenek majd. Az utakat finom felsőréteggel látják el, így könnyebben tisztíthatóvá válnak. Padokat, a kutak mellett locsolótartó állványt, kannákat és szerszámokat találnak majd, abból a célból, hogy ne kelljen messziről hozni ezeket az eszközöket a hozzátartozóknak.
Sax László kőszobrász az Ó-temető jó ismerője, mert a munkálatok egy részét ő végezte. Elmondta, hogy számos sírkő a tardosbányai kőfejtőből származik, azok a vöröses színűek. A fehérek, mint az Elűzetési Emlékmű is, süttői mészkő. Mindkettő jó minőségű, időt álló.
Megálltunk egy sírkeresztnél, aminek a lábazatát zöldes, mohás réteg fedte be. A mester szerint annak az az oka, hogy árnyékos helyen van és nem szükséges lecsiszolni, mert így természetes. Egy másiknak az oldalára vésve megtaláltuk a kőfaragó nevét: Polhammer Sándor, Budaörs Külső- Főút.
A kápolnától balra, közel egymáshoz több mint 240 éves szív alakú sírokat találunk. Értéküket nem lehet forintosítani.
Vigyázzunk rájuk!

sk

Fotó:Veiland Gyula