Acenter.hu
          
Vissza az Acenter.hu nyitó oldalra
Amennyiben hasznosnak találja oldalunkat, kérjük kattintson
a Facebook Tetszik vagy Like gombra! Köszönjük!
   // www.acenter.hu / Tudásbázis / Gyásszal kapcsolatos írások, cikkek / Szenti Tibor - Háborgatott halottaink (tanulmány)








 

Szenti Tibor - Háborgatott halottaink (tanulmány)



Szenti Tibor : Háborgatott halottaink

Az európai jellegű kutúrnépeknél naponta elhangzik, vagy sírjelekre írják: „Béke poraira". Ennek ellenére halottainknak nem adjuk meg a nyugalmat. Ennek több magyarázata van. Legfontosabb az ösztönös ragaszkodás, amely az állatvilágban is megfigyelhető, és amely a gyász időszakában öntudatlanul munkál bennünk. Ugyan csak kikerülhetetlen a lelki tényező. Nehezen nyugszunk bele a veszteségbe. A gyász, a hiány levezetésének egyik gyakorlata, ha halottainkkal tovább foglalkozunk, őket verbálisan vagy tettleg háborgatjuk. A halottak zaklatásának számtalan módja alakult ki, amelyek legalizálódtak és kultúrtörténelmünk részeivé váltak. A mumifikálástól az újratemetésen át a kannibalizmusig sok példát ismerünk. Tanulmányunk ebbe ad betekintést a teljesség igénye nélkül.

Bevezető

A fecske mintegy 50 millió éve fecske, az ember néhány millió vagy százezer éve Homo erectus, ill. sapiens, attól függően, hogy az emberré válást milyen szempontok szerint vizsgáljuk. Megközelítésünket másként kell kezdenünk, ha az embert az élővilágban elfoglalt helye alapján kívánjuk meghatározni. A Darwin óta folytatott antropológiai kutatások eredményeként azt ma már senki sem vitathatja, hogy a Homo sapiens az az állatfaj, amely fejlődése során az élővilág csúcsára jutott. Meghódította a Földet, pusztítja környezetét és néhány évtizeden belül elindul az Univerzum megszállására. Az emberi faj akkor hal ki, amikor minden állati tulajdonságáról lemond és humanizálja azokat. Ekkor kopnak ki belőle az eredeti, örökölt ősi ösztönök és genetikai tulajdonságok. Ez azonban még messze van.

A kiváló angol etológus, Desmond Morris szavaival élve, az ember mégis „csupasz majom", vagyis szőrzetét elvesztett főemlős. „Az ember nem más - írta -, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk."[i]. Ez nem pejoratív! Számunkra nagyon is fontos, hogy megőriztünk sok olyan alapvető tulajdonságot - ha úgy tetszik, állati ösztönt -, amely nélkül nem léteznénk. Gondoljunk csak a táplálkozási, szaporodási, menekülési stb. ösztöneinkre. Az ősi, belső késztetések máig hatnak, és a rajtunk lévő tojáshéj vékonyságú emberi kultúrréteget minduntalan áttörik. Megmutatkoznak viselkedésünkben, pszichés és szomatikus megnyilvánulásainkban. Ezek egy része a „jó ízlésű" embereket fölháborítja, másik része viszont annyira beleépült kultúránkba, az egyes népek, csoportok hagyományos szokásaiba, hogy semmi kivetni valót nem találunk benne, sőt az követ el erkölcsi hibát, aki a konzervatív tradíciókat megveti vagy elveti. Ez a fejtegetésünk tökéletesen áll akkor is, ha a halottakkal való foglalatosságról és a temetkezési szokásainkról beszélünk.


A teljes írás itt olvasható el. (Új ablakban nyílik.)






Az oldal átalakítás, frissítés alatt van, a hiányos információkért elnézést kérünk!

Látogasson vissza később is, mert az adatok folyamatos frissítés, javítás és pontosítás alatt állnak.

Amennyiben ki tudja egészíteni az itt látható információkat, kérjük, tegye meg:



Köszönjük!








 
 
 

Ugrás az oldal tetejéreugrás az oldal tetejére  |   www.acenter.hu címlap  |   honlap térkép, sitemap  |   kapcsolatfelvétel az Acenter.hu-val
Magyarország temető térképe   |   temetők képei

Copyright © 2009-2014 WWW.MAXELINE.HU Kft. | A www.Acenter.hu az MXCMS8 keresőoptimalizált rendszert használja!