Farkasréti izraelita temető - Budapest  

Budapest XII. kerület (1121) (3/3)

1883-ban említik először a hitközségnek adományozott területet, de a rendszeres temetkezés csak az 1890-es években indult meg. A kezdetekkor sok sírkövet ide hoztak a régi budai sírkertekből, ezek a temető távolabbi sarkában találhatóak. Az épületek által közrefogott, lezárt kis temető már több évtizede csak hitközségi engedéllyel látogatható. Miközben bejut a látogató, útja egy már használaton kívüli szertartási épületen vezet át, amely eleinte lomtárként, majd lakóházként szolgált a temetések megszűnése után. Miután ez ortodox temető, ezért a köveken csak héber betűs feliratokat és felettük hagyományos jelképeket találunk. Kis út választja el a feérfiak és a nők sírjait, amelyek a szigorú tradíció szerint mind kelet felé fordulnak. Amikor már majdnem teljesen megtelt a temető, a női részbe is keveredett egy-egy férfi sír.

1961-ben temettek ide utoljára, azóta ez zárt sírkert.

Érdekessége a sírkertnek a kohaniták (papi leszármazottak) ösvénye. Ez a temető kialakításakor még a lehető legtávolabb volt a síroktól, ugyanis kohanitáknak rituális okokból tilos a sírokhoz közel menni, külön bejáratot is kaptak a temetőbe.

A temetőben csak fővárosi lakosok nyugszanak, ezért sajátos keresztmetszetét adja a régi Budapest izraelita polgárságának. Itt van eltemetve Reich Jaakov Koppel, budai ortodox főrabbi és felsőházi tag, akit anno több ezres tömeg kísért a Kazinczy utcai zsinagógából utolsó útjára. Koppel rabbi máig nagy tiszteletnek örvend, hiszen erősítette a közösség vallásosságát, ugyanakkor mindig hangsúlyozta a magyarsághoz tartozást. További, itt nyugvó hírességek: Koppel sógora, Szofer Mordechaj Efrajim Fischer Züssmann, Chaim David Szofer pesti rabbi, és Freudiger Mózes, az óbudai textil- és paplangyár alapítója, hitközségi elöljáró.